A Nietsch–Hajmási suszterájban úgy látják, a szakma meghalt, de az igény az egyedi cipőre nem; mesés sikerek várnának azokra, akik cipészmesterségre adják a fejüket. Már csak az a kérdés, honnan is lehetne azt megtanulni.
Bár 1942-ben mindenüket elvesztették, '45-ben már reklámfilmet forgattak a Gallwitzról. Az államosításról, a kilencvenes évek viharairól és a szép új, pipafüstmentes világ kihívásairól az ükonoka mesél.
A Kocsis családban 1845 óta száll apáról fiúra a küzdelmes szűcsmesterség, portrénk főszereplőjének édesapja még Rákosi börtönét is megjárta miatta. Most az újabb generációnak kellene továbbvinnie ezt a testileg-lelkileg megterhelő szakmát.
A nagyjából 150 éve létező optometria második félidejét asszisztálta végig a Pilvax közben dolgozó Feszl család. Tanúi voltak a régi technikák eltűnésének, úttörők az új eszközök alkalmazásában, de egyvalami nem változott: sokan nem is tudjuk, hogy csak a felét látjuk a világnak.
Minden öltöny, ami kikerül a kezei közül, unikum, ahogyan ő maga is. Jáni Tamás családjában előfordult, hogy tizenhárman dolgoztak egyszerre szabóként – mára egyedül maradt nemcsak a dinasztiában, hanem lassan a szakmában is.
A háborúban zsidókat bújtattak, 56-ban a Rádió ostromát az üzletbe zárva vészelték át a Bródy Sándor utcai tisztítósok. Tichyék kalandos sorsú családi vállalkozásában már a negyedik generáció készül arra, hogy átvegye az üzletet.
